… mit is mondhatnék. Elég viharvert volt az indulás, viszont szépen kikerekedtünk. Nem könnyű az anyaság az biztos, de bele lehet jönni és úgy érzem számomra most a legjobb időszak (azt mondják lesz ez még jobb is :) ), mert végre tudok kommunikálni Somával és nagyon sokat játszani vele. Viccesen suhannak a napok, sokat énekelünk, csavargunk és teszünk-veszünk itthon.
Magamról annyit, hogy tornára még nem jutottam el, mert velem együtt mindenki iszonyat elfoglalt a környezetünkben, de azért lassan csúsznak le a cm-ek és kezdek beleférni az ruháimba. Amúgy azt mondják, hogy 9 hónap az átváltozás és kb. ennyi a vissza is. Nálam több lesz, mert eléggé tartós típus vagyok :). Megkezdtem egy újabb pszichodráma kurzust a csiszolásom érdekében, és elvégeztem egy babamasszázs tanfolyamot, ha minden jól megy oktató leszek hamarosan. Meglátjuk, de azért haladunk előre minden rossz után!
‘ÉN’ kategória archívum
8 hónap távlatából
2009. október 27. kedd(B)anyaság
2009. július 20. hétfőItthon csak Vasanyu vagyok :)! na nem az orrom miatt (vagyis bízom benne srácok).
Gyerekszoba varázsa :)
2009. március 30. hétfőRájöttem pár hét siránkozás után, hogy itt nincs visszaút, nekem kell felvenni a menetrendet. Maximálisan bebizonyítottam magamnak minden eddigi olvasmányom lényegét, hogy a gyerek együtt zizzen, rezzen az anyával. Szóval ha már sikerült Soma első heteit elrontani a hangulatingadozásommal, így most rajtam a sor hogy anya legyek :). Beköltöztem a gyerekszobába 1 hétig: itt olvastam, énekeltem, altattam, ettem, ittam és minden egyéb más apró program ami közbejött itt lett elvégezve. Első nap nehéz volt még, a második nap már meg volt a bizalom első jele Sománál, a harmadik napon ha kimentem 1-2 perce nem volt reklama, csütörtökön pedig már egyedül aludt el :). Viszont el kell áruljam nagy áttörés volt nálam is, azt hiszem anya lettem és ez jó.
Az első 3 hetem
2009. március 20. péntekBorzalom a köbön… Teljesen megkavarodva, mihez kedjek és ki vagyok én most ebben a szerepben érzésekkel telítve, nulla anyaképpel mögöttem gyűröm a napokat. Nagyon sokat kell sírnom, de talán ez azért is van, mert a sírással távozik a negatív gondolat, érzelem, fájdalom az emberből. Valakiiiii segííítsen!
Ki is az ÉN
2009. február 19. csütörtökHát anno az iskolában emlékszem írni kellett magunkról jellemzést, de akkor sem voltam még nem voltam tisztában önmagammal… :). Szóval belevágtam a szülő leszek, azaz már vagyok projektbe, ami ha jól tudom egy életre szól. Furcsa, még most is könnyes a szemem attól a gondolattól, hogy a pocakomban van valaki és ő anyukájából és apukájából rakódik össze, és egyszercsak itt lesz kint a kezeim között. Kisfiút mutatnak a műszerek, és azt hiszem nagyon várjuk. A hiszem=izgalom, félelem, ismeretlen helyzet és még sorolhatnám mivel… de erről 18 év távlatában majd bővebben írok. A lényeg ezekben a percekben: ANYA SZÜLETIK!